Cukorbetegség, diabétesz

Magyarországon minden tizedik ember érintett, és számuk folyamatosan nő. Világszerte is a leggyakoribb anyagcsere-betegségnek számít, a betegek száma évről évre növekszik! Szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. Ennek ellenére sokan nem tudják, mit jelent cukorbetegnek lenni, és sokan nem tudják, hogy maguk is érintettek.

A cukorbetegség egy anyagcserezavar, melyet a vércukor szintjének kóros megemelkedése jelez. A betegség kialakulásának oka lehet a hasnyálmirigy egyik hormonja, az inzulin mennyiségének a csökkenése vagy az inzulinrezisztencia. Az orvostudomány kétféle cukorbetegséget különböztet meg, az egyik inzulinfüggő, a másik nem az. Az előbbi főleg fiataloknál jelentkezik, és állapotukat inzulinkezeléssel lehet egyensúlyban tartani. A nem inzulinfüggő cukorbetegség főleg a túlsúlyos idősekre jellemző, betegségük nem mindig igényel inzulinterápiát.

Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek. A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, sok vizet visz magával, innen a betegség neve. Az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya kialakulhat inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatáshoz magasabb inzulinszintre van szükség.
A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy magasabb, és/vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,1 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, bár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

A betegségnek többféle típusa ismert:

  • 1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.
  • 2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz. A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest. Az inzulin az a fehérjemolekula, melynek segítségével a sejtek cukorhoz, azaz táplálékhoz jutnak. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek „ellenállnak” az inzulin parancsának, miszerint a cukrot a vérből fel kell venniük. Ha nem nem tudnak cukrot felvenni, akkor „éheznek”. Ekkor alakul ki csökkent glukóz-tolerancia, ez az egészséges szénhidrát-anyagcsere és a cukorbetetgség közti állapot, mikor az éhgyomri vércukorszint normális (7mmol/l alatt van), viszont az étkezés utáni vércukorszint magasabb mint az egészséges, majd ezt követi maga a diabetes, amelyben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik. A vércukoreltérések mellett jellemző erre a betegségre a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint (koleszterin és triglicerid) is, ez az állapot az érelmeszesedés kialakulását gyorsítja. A kezelés során az inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél. Alapvető az életmód szerepe, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos.
  • Másodlagos cukorbetegség: számos betegséghez, genetikai eltéréshez társulhat. Magyarországon a hasnyálmirigy-károsodáshoz társuló cukorbaj gyakori. Kialakulhat alkoholizmus, epeúti kövesség következtében. A kezelést nehezíti, hogy a hasnyálmirigy egésze károsodik, az inzulintermelés mellett a glukagontermelés is csökkent (ez a hormon a vércukrot emeli). Az emésztőenzimek termelésének csökkenése a szénhidrátok felszívódását elnyújthatja, nehezebben kiszámíthatóvá teszi. Mivel a betegség lényege az inzulinhiány, kezelése az inzulinpótlás.

Tünetei:

-          Fokozott vizeletürítés: A vizeletbe kiválasztódó cukor nagy mennyiségű folyadékot köt meg, vizelethajtóként működik. A betegek napi 4-5 - esetleg még több - litert vizelnek, ennek megfelelően sok folyadékot fogyasztanak. A viszonylag hirtelen kialakuló cukorbetegségnek ez lehet az egyik első tünete.
-          Anyagcsere-zavarok: Inzulinhatás híján a sejtek a szőlőcukrot nem képesek felvenni, emiatt lesz magas a vér cukortartalma, miközben a sejtek valójában éheznek. A beteg sokat eszik, mégis lefogy.
-          Acetonszagú lehellet: A zsírok lebontása csak cukor jelenlétében teljes, anélkül acetonná, acetecetsavvá alakulnak.
-          Hányinger, hányás, szapora légzés, súlyos esetben kóma: Az anyagcseretermékek savanyúak, felszaporodásuk esetén a szervezet vegyhatása is eltolódik.
-          Fertőzéshajlam: A szövetek cukortartalma kezeletlen betegségben megnő, ez táptalajul szolgál baktériumoknak, gombáknak, miközben az immunrendszeri falósejtek funkciója károsodik, gyakoriak a gombás bőr- és nyálkahártya-fertőzések, illetve az ezek talaján kialakuló bakteriális fertőzések.
-          Lassan gyógyuló sebek, az előbb említettek következményeiképpen.

Következményei:

-          A szem ideghártyájának (retina) károsodása fokozatos látásromlást eredményezhet.
-          A vese kisereinek károsodása fehérjevizeléshez, magas vérnyomáshoz, végül veseelégtelenséghez vezet.
-          Érzéskiesésekben, fájdalomban, vegetatív működési zavarok. A vegetatív zavarok közé tartozik az impotencia, hasmenés vagy székrekedés, fokozott izzadás, szapora szívverés.
-          Fokozott érelmeszesedés alakulhat ki bármely verőérben, a végtagon érelzáródást okozó érelmeszesedés, koszorúér-betegség, agyér-betegségek.

 

 

 

Forrás: Dr. Elek Csaba