A jó és a rossz stressz

A pozitív stressz teljesítményed fokozására ösztönöz. Ennek hátterében az ősi túlélési ösztön áll, amely fontos szerepet játszott abban, hogy az emberi nem az evolúció során fennmaradjon, és sikeresen boldoguljon. Képzeld el, hogy időszámításunk előtt tízezer évvel élsz, és amint éppen átkelsz az erdőn, hirtelen meghallod, hogy a közelben eltörik egy ág, te pedig villámgyorsan fedezékbe ugrasz. Ha nem vagy résen, pillanatok alatt felfalhat egy kardfogú tigris vagy valami más vadállat.

anxiety

A stresszes állapotnak két megnyilvánulási formája lehetséges. Adott egy hirtelen kialakuló stressz - vészhelyzet, amikor az életünk vagy más életének a megmentése a cél, illetve amikor fizikai bántalomnak vagyunk kitéve. Ekkor a szervezetünk egész energetikai és információs rendszere erre a jelen feladat megoldására fókuszál, azonnal minden adott lehetőségét kihasználva és felkínálva. Ez a halmozott stressz-tényezők hatására kiváltott vészreakció (stressz-alarm) olyan mértékű is lehet, hogy szellemi és testi értelemben is okozhat sokkos állapotot, mint ahogyan életet is menthet.

Abban az esetben, amikor valódi stressz, életmentő vészhelyzet tárul elénk, tudatunk semmilyen formában nem befolyásolja szervezetünk energetikai válaszreakcióját, mert pontosan tudjuk, hogy a megoldáshoz erre van szükségünk. Az, hogy milyen formában használjuk fel ezt a plusz eu-stressz energiát (pozitív stressz reakció, az „eu” görögül azt jelenti: valódi), az adott helyzet és alkalmasságunk határozza meg. Erre a stressz-helyzetmegoldásra szokták azt mondani, hogy például szégyen a futás, de hasznos, vagy nem tudom, hogy volt hozzá merszem, nem is gondolkodtam, de pl. beugrottam a másik után a vízbe, mikor fuldoklott. Ez olyan ösztönös védelmi stressz helyzet és stressz -reakció is lehet, hogy akkor is a fuldokló után vetheti magát az ember, ha nem is tud úszni!
Az életmentésre vonatkozó tudatos gondolkodási képtelenséget az agyunkban lévő, stressz-központunk biztosítja (közös integratív terület, CIA). A stresszor (azaz, a stressz aktivációt kiváltó tényező) megjelenésekor azonnal olyan emlékek után kutat az agy, amellyel az adott stressz helyzet leginkább megoldható. Ekkor az agy egyéb területeinek akár a 75%-át is blokkolhatja, hogy előtérbe helyezze a túlélést. Tehát ilyen mérvű stressz-blokkolódás esetén nem tudunk gondolkodni, ezáltal a választási lehetőségeinknek mérlegelése, illetve kihasználási lehetősége is csökken.

A stressz másik formája lehet generalizált, elhúzódó, mikor folyamatos stresszben, azaz energetikai készenléti állapotban tartjuk szervezetünket a tudatunkkal, korlátozó emberi gondolatmintáinkkal (negatívizmus, félelem, aggódás dualizmus) melynek során kialakulnak a valódi stressz lenyomatok, amelyek szervezetünkben tartós energetikai blokkokat, végül kimerülést (betegségproduktumot) hoznak létre. Ekkor már ún. di-stressz folyamatról beszélünk, azaz a stressz negatív funkciójáról.


A valódi vészhelyzet olyan „valódi” stressz-helyzetet produkál, melynek során általában azonnal felhasználjuk azt a plusz energiát, melyet kitermelt szervezetünk számunkra. Futunk, kiabálunk, fizikai és szellemi erőnket fel és kihasználjuk. (Őseink ezt a plusz stressz energiát bőven felhasználták és leadták magukból szellemileg és testileg is, elég csak arra gondolni, hogy nem volt mindig ilyen egyszerű, pl. a napi élelmet előteremteni és előállítani). Így a stresszhelyzet lezajlása után (és annak energetikai felhasználása során), vissza tud állni szervezetünk az eredeti energetikai egyensúlyához és kész az újabb energetikai „bedobásokra”, azaz nem maradnak felhasználatlan energetikai blokkok rendszerünkben.
Abban az esetben viszont, amikor állandó készenléti-stressz helyzetben tartjuk szervezetünket (folyamatos negatív gondolatainkkal és ehhez fűződő érzelmi társításokkal), idővel ezen az energia állapoton állandósulhat minden felvevő és leadó reakciómintánk. Gondoljunk csak bele, folyamatos elnyomó stresszes gondolatainkkal és szorongásunkkal azt üzenjük a szervezetünknek, hogy mindjárt futunk, csak éppen a futás marad el! A legnagyobb szorongást éppen az okozza, hogy nem hagyunk kifutási, illetve levezetési helyet, harmonizációs - kiegyensúlyozó lehetőséget szervezetünk energetikai rendszerének!

stresszes